Verőfényes napsütésben érkeztünk meg július 27-én koradélután Debrecenbe, és azon belül is arra a helyre, mely idén otthont adott az EFOTT rendezvénynek.

A kötelező (és kötelezően elhúzódó:) adminisztráció után sikeresen beléptünk a színpadokkal teli helyszínre, ahol már lelkesen nyomták a fiatalok a sokszínű muzsikát: innen egy kis hardcore, onnan egy kis metal, eminnen reggae disco, amonnan rockdisco, és még koránt sem teljes a lista.

Mindenesetre ugye mi fegyelmezett zenekar vagyunk, nem nézelődni jöttünk, úgyhogy rögtön be is vágódtunk abba a sátorba, ahol már vártak minket a debreceni tesók. Kis ilyen-olyan és ez-az, majd a Debreceni Élet gyüli dicsőítő csapata - élén Honey-val - belecsapott a hangszerekbe. Repertoárukban csak tempós dalok szerepeltek, ami az adott fesztivál fílinghez igen csak illett szerintem.

A dicsi-zúzás után Honey fönnmaradt a színpadon, ahova mi is követtük őt. Mármint a Safe Solutions. Az a Safe Solutions, ami mostanában nem gyakori vendége a világot jelentő deszkáknak - de hát nem is a világ dolgaiba kell a lábunkat belegyökereztetni, hanem egy bizonyos Kősziklába, úgyhogy... -, akarom mondani, nem túl gyakoriak a fellépések. Ezért örültünk is a lehetőségnek, amit meg is ragadtunk.

Majdnem az összes - jól és mégjobban ismert - dalunkat eljátszottuk az egy órában, amit kaptunk, méghozzá igen élvezetes módon. Mondjuk ezt mi, zenészek, mert odafönn nagyon jó volt a hangulat, kívülről a hangzás, ennél rosszabb sose legyen! Aztán kaptunk még kicsivel később, már éjszaka még fél órát, ami alatt szintén nem vettünk elő az új számaink közül egyet sem. Majd legközelebb. 

Szóval ez egy igazán jól sikerült fellépés volt - zenei szempontból -, amit még az sem rontott le, hogy Guszti nem a saját cuccán játszott. Videó is készült belőle, melyen két kameraállásból lehet megtekinteni, miként dülöngél a dobfelszerelés, miközben a többiek ugrálnak körülötte.

Viszont ha azt nézzük, sajnos a rendezvényre ellátogató fiatalok és öregek abszolút közömbösek voltak az úgymond nem odaillő dolgok iránt. Márpedig ugye az ember nem azért megy ki egy sokegyütteses fesztiválra, hogy ott neki megmondják a frankót, ami miatt még talán az egész életvezetését meg "kell" változtatnia, de legalábbis elgondolkodásra sarkkallanák a hallottak. Úgyhogy láttunk a sátrunk előtt elhaladó, bekukkantó, kicsit leülő, beszélgetésbe elegyedő emberkéket is, de hogy annak, amit mi nem előrehaladásként tapasztalunk meg sokszor, mi lesz a gyümölcse, csak Isten tudja.